Köztiszteletben álló, erkölcsös, jólelkű, klasszikus értékrend szerint élő férfi, akit nem mellesleg hatalmas írói tehetséggel áldott meg a sors - ő Charles Dickens, ahogy eddig ismertük. Majd jött Claire Tomalin, a brit életrajzírás egyik legnagyobb, legelismertebb alakja, és jócskán átszínezte az íróóriásról addig kialakult képet: felfedte a korábban feddhetetlennek hitt Dickens életének addig elhallgatott nagy titkát.
"Szinte bármelyik nagy tehetséggel megáldott férfi élete maga is egy szomorú regény lehetne." - Charles Dickens, 1869
Charles Dickensről, az angol nyelv egyik legkiválóbb művelőjéről, a viktoriánus kor legnagyobb hatású írójáról Dosztojevszkij és Tolsztoj is nagy elsimeréssel nyilatkozott, Petőfi Sándor és Arany János pedig egyenesen rajongott a népszerű író munkásságáért, sőt Petőfi egy Dickens-kötettel is megajándékozta Nagyszalontára látogató barátját.
Dickens, az angolok egyik irodalmi szupersztárja klasszikus értékrend szerint élő, erkölcsös férfi látszatát keltette, és egész életében igyekezett befolyásolni, fenntartani a róla kialakult, makulátlannak mondható képet. A megtestesült morálnak tartották. Ám a látszat olykor csal.
Ő sem az volt, akinek látták, és akinek láttatta magát.
De akkor ki volt valójában Dickens, a korszak legszeretettebb írója, aki saját könyörtelen értékrendjének saját maga sem tudott megfelelni? Képmutató, álszent szörnyeteg vagy rágalmazott szent?
Ha a korabeli Angliában kitudódott volna Dickens életének nagy titka, az hatalmas botrányt kavart volna
Copperfield Dávid igaz története
Kezdjük a közepén: 1840-ben Dickens, a frissen Marylebone-ba költözött polgár - immár ismert íróként, három jelentős nagyregénnyel a háta mögött - beleavatkozik egy perbe, ahol egy csecsemőgyilkossággal meggyanúsított szolgálólányt akarnak elítélni. Dickens eléri, hogy ne ítéljék halálra a lányt, akinek babája valószínűleg már halva született; ügyvédet fogad, és gondoskodik róla, hogy a szerencsétlennel, amíg a tárgyalást várja a börtönben, emberségesen bánjanak.
Ez Dickens legjobb oldala: eltökélt, nagy igazságérzettel megáldott, bőkezű, segítőkész, gyámolítja az elesetteket.
A korán jött írói és az ezt követő anyagi siker hullámvasútszerű gyermek- és ifjúkort követ. Dickens apja - szolgasorból származó, ám tehetséges, művelt és főként amiciózus férfi - hivatalnokként szép summát keres, és nem is fél elkölteni, amikor csak alkalom akad rá. Charles életének első 11 évét többé-kevésbé idillien éli le: játszik, tanul és rengeteget olvas. A zuhanás 12 éves korában éri.
Apja adósok börtönébe kerül, Charles egy nagynéninél kap kosztot-kvártélyt, amiért viszont fizetni kell. A gyereket egy patkányferőzött gyárba küldik dolgozni. A gyárban cipőkrémeket állítottak elő, Dickens a dobozokat címkézte; “fiatal gentlemannek” szólították. Ez azonban nemigen vigasztalta:
“Szavak nem tudják leírni lelkem titkos agóniáját… hanyagoltak, reménytelen voltam, és szégyelltem magam. A gyász és az alázat egy életre társammá lettek.”
A látszólag szerető szülők rá se rántottak, hogy tehetséges gyermeküket rabszolgamunkára kényszerítik. Sőt: miután apja kiszabadult, eszükbe sem jutott fiukat megszabadítani a méltatlan sorstól. "Apám és anyám elégedett volt. Akkor sem lettek volna elégedettebbek, ha húszévesen már a Cambridge professzoraként tanítottam volna.”
A gyárban töltött idő később kitűnő írói alapanyagnak bizonyult, és empátiára tanította a szegények és a szolgák iránt - ez egész életében vele maradt
A világsiker küszöbén
Hogyan vezetett a cipőgyárból az út az ismertségig? Ehhez tehetség, szerencse és balszerencse egyaránt kellett. Rövid ideig tartó tanulmányai befejeztével az ifjú Dickens jogi irodában kezdett dolgozni, ebbe beleunván publicistaként próbált szerencsét. Kiderült, hogy kitűnő riporter, aki nemcsak gyors és megbízható, hanem éles szemű megfigyelő is, és
senki mással össze nem téveszthető humora van.
Történt egyszer, hogy az egyik kiadónak volt néhány tucat rajza, amely egy regényhez készült - a regény azonban nem készült el, mert az író hirtelen meghalt. A képekkel kezdeni kellett valamit, mert már kifizették. A kiadó tehát odaadta a népszerű fiatal újságírónak - husznöt éves volt akkor -, hogy rakja olyan sorrendbe, ahogy akarja, és találjon ki hozzájuk egy történetet. Dickens fantáziája működésbe lépett, és megírta A Picwick Klubot, a fura alakok és fura helyzetek enciklopédiáját, a klasszikus polgári Anglia szeretetteljes torz képét. A regény Boz írói álnév alatt jelent meg, egyszeriben siker és hamarosan világsiker lett.
A Pickwick Klub óriási siker lett, az utolsó füzet negyvenezer példányban kelt el
Reménytelen szerelem
Az első szerelem még az útkeresés éveiben talál rá Charlesra, és meghatározza egész életét, nőkhöz való későbbi viszonytá. 18 éves, amikor megismerkedik Maria Beadnell-lel, egy bankár lányával. Üresfejű, de gyönyörű lány rabolja el a tapasztalatlan fiú szívét. Dickens fülig szerelmes, a lány szülei azonban nem találják elég jó partinak az akkor még kétes egzisztenciájú fiatalembert. Egy gyors és hatékony intézkedéssel véget vetnek a bimbózó románcnak: Párizsba küldik lányukat, aki Dickens soron következő regényei számos nőszereplőjének szolgál ihletül.
Ahogy ő maga mondta: e gyötrelmes évek “elpazarolt gyöngéd érzelmei” és a csalódás miatt vált rá jellemzővé egy természetétől olyannyira idegen elem: az, hogy nehezen mutatta ki az érzelmeit “akár még a gyerekeimnek is”.
Szülei kegyetlensége és apja felelőtlensége ellenére Dickens a családos életet tartotta ideálisnak. Még mindig Maria Beadnellbe volt szerelmes, amikor saját érzései és értékrendje között gyötrődve elhamarkodott döntést hozott: elvette Catherine Hogarthot, akkori munkahelye, a Morning Chronicle főszerkesztőjének lányát - mindössze hat hónap ismertség után. Ez a forrófejű, félig-meddig gyerekes bosszú ihlette hirtelen elhatározás élete talán legnagyobb hibája volt.
Catherine Hogarthot szerelmi csalódását követően, hirtelen elhatározásból vette feleségül
Egy veszedelmes asszony
Dickens több mint tízszer ejtette teherbe Catherine-t, holott - mint keserűen megjegyezte -, sosem akart három gyereknél többet. Öregkorára ugyanolyan kegyetlenül beszélt a házasságról, mint egy csontvázról a szekrényben.
A bőséges gyermekáldás közepette jelent meg legtöbb könyve, melyek közül az egyik legnépszerűbb kétségtelenül a Karácsonyi ének című kisregény volt, amelynek megjelenését jó érzékkel 1843 decemberére időzítette. A fösvény uzsorásról, Ebenezer Scrooge-ról szóló mese szó szerint
divatba hozta a karácsonyt - először az angolszász világban, majd szerte a világon.
A karácsonyi üdvözlőlapok megjelenése szintén Dickens nevéhez fűződik. Az 1840-es évek elején az író Karácsonyi ének című művének hatására és Sir Henry Cole megrendelésére készült el az első, kereskedelmi forgalomba szánt képeslap az alábbi szöveggel: "A Merry Christmas and a Happy New Year to you"
Az egykor szegény, bár ígéretes ifjú elvesz tehát egy csinoska, ám meglehetősen egyszerű, hogy ne mondjuk, butácska teremtést, majd sorra érkeznek a gyerekek, akiknek felneveléséhez a szépen ívelő karrier megfelelő anyagi hátteret biztosít.
Hamisítatlan viktoriánus házasság: erkölcsös férj, sok gyerek, ami aktív házaséletre utal, ráadásul Catherine elegendő szabadságot biztosít férjének ahhoz, hogy kedve szerint élje az életét. Igazi idill.
És akkor hirtelen minden a feje tetejére áll. A 46 éves, ünnepelt író egy általa írt darab próbája során halálosan beleszeret egy 18 éves színésznőbe. Ellen Ternan 28 évvel volt fiatalabb Dickensnél, hölgynek, “ladynek” nevelték így meglepő, hogy az író szeretője lett.
A románc 15 éven át, Dickens élete végéig tartott.
Ellen Ternan, Dickens nagy szerelme
Házassága akkor csődölt be, mikor Catherine egy ékszerésztől érkezett, nem neki szánt csomagot bontott ki a közös rezindencián, amelyben egy Ellennek szánt arany karkötő és Dickens szerelmes üzenete rejtőzött. Az író ezek után se szó, se beszéd szó szerint - fallal - kettéválasztotta a hitvesi hálót, majd rövid úton elzavarta feleségét, aki soha többé nem látta viszont Dickenst. Később azt nyilatkozta Catherine-ről, hogy alkalmatlan anyának, és valószínűleg elmebajos. Ezekről Catherine a lapokban olvasott először, mert Dickens már nem beszélt vele.
Az író hosszú ideig nagy erőkkel ügyködött azon, hogy feleségét - a valójában épelméjű Catherine-t -, akár erő alkalmazásával is bejuttassa egy elmegyógyintézetbe, csakhogy az orvosok nem találtak bizonyítékot az asszony mentális betegségére, így nem érte el célját.
Az érem másik oldala, hogy - évi rendes járadékot biztosítva - anyagilag élete végéig gondoskodott feleségéről, és gyerekeit sem tiltotta el tőle.
Sétakocsikázás1860-ban a családtagokkal
Hivatalosan nem váltak el, hiszen ez akkoriban hatalmas botrányt okozott volna, lerombolva az íróról kialakított képet. Ugyanakkor, mivel - akár regényeiben - a gyarlóság és a jóság, a hős és az antihős szerepe összeegyeztethetetlen volt, feketében és fehérben látta a világot, így Catherine Dickens képzeletében gonosz, ördögi szörnyszülötté alakult át.
“Nem szereti és soha nem is szerette a gyerekeket, ahogy ők sem szeretik, soha nem is szerették. Meg szeretnék bocsátani neki és el akarom felejteni”.
Catherine a halálos ágyán lánya kezébe adta Dickens neki írt régi leveleit. Utolsó leheletével ezt kérte a lánytól: “Őrizd meg őket. Ezek bizonyítják, hogy egyszer szeretett.”
Hol a rejtély kulcsa? Az első, balul végződött szerelemnél keressük? Vagy a gyerekkori keserű csalódásban? Hogyan lehet, hogy a megtestesült morálnak tarott író élete végéig titkolt szerelemben élt álnéven vásárolt lakásokban, motelszobákban, titkos találkahelyeken?
Catherine Dickens 1852-ben és Ellen Ternan (jobbra) 1858-ban
A siker és a boldogság nyomában
Ezekben az években két dolog volt igazán fontos Dickensnek. Elsősorban Ellen, aki nemcsak szép volt, és fiatal, de butácska és tompa feleségével szemben irodalomkedvelő, nyílt eszű és érdeklődő is.
Azonban rögtön ezután következett szépen felépített karrierje. Dickens nemcsak írt, de a marketing modern atyjaként szabályos turnékon, felolvasókörutakon népszerűsítette regényeit. Első körútján negyvenkilenc várost ejtett útba Angliában, és százhuszonkilenc felolvasást tartott, majd Amerikába szerződött hetvenhat alkalomra.
Rendkívül fontos volt számára az olvasókkal való kapcsolata, akik a rajongásig imádták. Félt, mégpedig joggal, hogy ha kiderülne a titka, elfordulnának tőle. Tudta, hogy milliók szemében szimbolikus figura, mindenáron védeni akarta őket és magát is a kényelmetlen tényektől.
"Ha a nyilvánosság rájött volna, hogy Dickensnek viszonya van Ternannel, az olyan lett volna, mintha kiderül, hogy a Mikulás bordélyba jár" - írja Kathryn Hughes, Dickens másik életrajzírója.
A Karácsonyi ének köré komplett kampányt épített föl, és minden előadásán másképp adta elő a történetet. A könyv lapjait egy nagyobb méretű kötet oldalaira ragasztotta, majd az így nyert széles, üres margókra jegyzeteket, szerkesztői változtatásokat és feljegyzéseket írt
Titkos találkák - másfél évtizedig
Dickens krimibe illő módszerekhez folyamodott, hogy a viszony folytatódhasson: fennmaradt levelei, és egy 1867-es napló tanúskodik arról, hogy kódokat talált ki, hamis személyazonosságokat fabrikált, a világ különböző pontjain vásárolt ingatlanokat Ellennek, ahol álnéven találkozhattak.
A párnak egy gyermeke is született, ám a kisfiú még csecsemőkorában elhunyt.
Kevesen tudják, hogy Dickens 1865-ben túlélt egy vonatbalesetet. Az író épp utazott Staplehurst vidékén, amikor a vonat kisodródott. A baleset következtében 10 ember életét vesztette, 49-en pedig sérülést szenvedtek. Az író és szerelmes is túlélte a szerencsétlenséget.
A staplehursti vonatbaleset 1865-ben
Érdekes egybeesés, hogy épp a vonatbaleset ötödik évfordulóján, 1870. június 8-án adta fel szíve a harcot Gad’s Hill-i otthonában. Hirtelen érte a halál. Betegnek érezte magát, de elutasította az orvost. Utolsó szavait így jegyezték fel:
“Jöjjön, feküdjön le.”
“Igen, a földbe.”
Dickens halála után nem sokkal Ternan - az ezerfontos, Dickenstől örökölt életjáradékkal -, talán Dickenstől tanulva, új személyazonosságot hozott létre, és a papírok alapján immár 14 évvel fiatalabban (magát 23 évesnek mondva 37 helyett) hozzáment egy nála 12 évvel fiatalabb, Oxfordban diplomázott férfihoz, George Wharton Robinsonhoz, akinek két gyereket szült, és akivel egy fiúiskolát vezettek halálukig Anglia egy kisvárosában.
És hogy visszatérjünk a korábban feltett kérdésre, miszerint ki volt Dickens, korának legnépszerűbb írója, aki saját könyörtelen értékrendjének saját maga sem tudott megfelelni? Nincsenek egyértelmű válaszok: Dickens titokzatos és elérhetetlen, de minden bizonnyal az egyik legfontosabb angol író, aki műveivel példát mutat ma is. Ami biztos: nemcsak író, de ember is volt.
Lánya, Kate így emlékezett rá: “Az olvasók szemében kedves, barátságos, bőkezű úriember volt, aki szilvapudinggal és puncsot kortyolgatva járta be a nagyvilágot. Nos, valójában nem volt jó ember, de minden ízében csodálatos volt!”
Sírig tartó szerelem
