Sokan hiába várják minden augusztusban a baglyot, hogy meghívót hozzon Roxfortba, mégis varázspálcát képzelnek a taláros ügyvédek kezébe, és bepárásodik a szemük, ha meghallják a Harry Potter zenéjét. Az ilyen lelkes mugliknak, azaz hétköznapi embereknek egy lehetőségük marad: hoppanálás helyett a varázslófiú nyomába erednek. Ráadásul varázsszó sem kell, a következő mágikus helyeken bárki a valóságban is átélheti, milyen is Harry Potter bőrébe bújni.
Vannak a keményvonalas rajongók, akik fejből idézik a fontosabb részeket J. K. Rowling regényeiből, megveszik az összes azóta megjelent illusztrált, valamint magyarázó kötetet, és mindent tudnak a varázsvilág történelméről. Ők jellemzően lenézik azokat, akik csak a filmeket látták.
A harmadik csoportot képezik a mindenevők, akik olvasták a könyveket, és látták a filmeket, lehetőség szerint többször is. Általában ők azok, akik szívesen keresik fel a varázslófiúhoz köthető helyeket,
legyen az fontos valamelyik regényben vagy az írónő életében, esetleg egy jól felismerhető forgatási helyszín.
Ahol minden elkezdődött
J. K. Rowling, miután elhagyta bántalmazó első férjét, négy hónapos kislányával Edinburghba költözött, mert ott lakott a húga. Segélyen élt, fűtetlen, lepattant lakásban lakott, így napközben inkább kávéházakban töltötte az idejét. Egyik kezével ringatta a babakocsiban alvő lányát, a másik kezével villámgyorsan írt.
A The Elaphant House Cafe-ban elnézték neki, hogy egész nap csak egy kávét rendelt, és ez a jótett busásan megtérült: a skót város egyik legnépszerűbb turistalátványossága lett, ihletre vágyó írók és költők, valamint hálás olvasók hada keresi fel minden nap a hangulatos kis kávézót.
Még a mellékhelyiségben sem érdemes sietni: mindent telefirkáltak a rajongók; a könyvből vett idézetek, remek rajzok, az írónőnek szánt üzenetek mellett szellemes feliratok tarkítják a falakat, mint például:
"A kiszolgálás olyan lassú, hogy bárki megírhatna itt egy könyvet.”
Innen nem messze van a Victoria Street, ez inspirálta az Abszol utat. A kissé íves utcán egymást érik a tarka kirakatok, még viccbolt is van köztük, igaz, nem a Weasley ikrek üzemeltetik.
Az írónő a regénysorozat utolsó fejezeteit egészen más körülmények között vetette papírra, mint az elsőket: a Balmoral Hotel 552-es szobájában írt, ezt ma már Rowling lakosztálynak nevezik, és egy éjszakára ezer fontba kerül.
Ingyen is “kezet foghat” azonban az írónővel az, aki elsétál a Royal Mile-ra, a City Chamers épületen van Rowling bronzba öntött kézlenyomata. 2008-ban ők kapta az Edinburgh Díjat, ami azoknak jár, akik pozitív hatással voltak a városra.
Bár nem tudni, pontosan hol van a varázslóiskola, a gyerekek Londonból a messzi északra utaznak, és mivel a filmek számos jelenetét a Felföldön forgatták, sokan Skóciához kötik a varázslatot. Aki lemaradt a Roxfort Expresszről, váltson jegyet a
Jacobite Steam Trainre!
A gőzös a legszebb vidéken pöfög át, pont ahogy a filmeken. Többek között áthalad a Glenfinnan Viadukton is, Harry és Ron felette repülek át a mágikus autóval.
A kötelező körök
Angliában a látogatók választhatnak, hogy többnapos szervezett Harry Potter-útra, gyalogos sétára, esetleg buszos kirándulásra fizetnek be, de a legjobb mégis az, ha magunk válogatunk a kedvenc helyszínek közül.
A londoni King’s Cross pályaudvarral érdemes kezdeni,
az elszántak kipróbálhatják a bátorságukat a 9. és a 10. vágány között, a többieknek marad a jól megkomponált, falba épített poggyászkocsi, amely előtt gyakran kígyózik a sor; mindenkinek kell a fotó a közösségi oldalra.
A keményvonalasok nyilván elmennek a Londoni Állatkertbe, és a Hüllő Ház kígyósrészlegénél megemlékeznek az első alkalomról, amikor
Harry Potter párszaszóul beszélt,
a filmrajongók pedig a Millenniumi hídhoz zarándokolnak, hogy felidézhessék a katasztrófajelenetet.
Azonban akadnak ezeknél is jobb potteres látnivalók Angliában. Például Oxford, amely Harry Potter nélkül is csoda, de egy rajongónak maga a megtestesült varázsvilág. A hangulatos utcákon sétáló fiatalok mintha a Roxfort valamelyik házából surrantak volna ki a muglik közé, a boltok rengeteg Harry Potteres kiegészítőt árulnak, lehet itt kapni mindent, a talártól a varázspálcán át a griffendéles pulóverig. A belépő kifizetése után bármelyik
kollégium udvarán úgy érezzük magunkat, hogy megérkeztünk Roxfortba.
A Christ Church College külön figyelmet érdemel, itt van ugyanis az az ebédlő, amely a filmekben látható Nagy Terem mintájául szolgált.
A Bodleian könyvtár Oxford egyik ikonikus épülete, 1602 óta fogadja a látogatókat, és több mint 12 millió kötettel büszkélkedik. Számos filmet, sorozatot forgattak itt, többek között
itt vették fel a roxforti könyvtárban játszódó izgalmas jeleneteket, és ez volt a gyengélkedő is.
A varázserejű és muglicsaládtagoknak egyaránt remek program Gloucester, a város rendkívül hangulatos és színes, fabetétes házakkal, girbegurba utcákkal, a katedrális pedig lenyűgöző. Az épület kerengői többször is szerepeltek a Harry Potter-filmekben:
itt rohant Harry és Ron az első részben, hogy megmentsék Hermionét, itt jelentek meg a fenyegető feliratok a falon, és több rémisztő kísértet is.
A kastélyrajongók ne hagyják ki Northhumberland grófjánk birtokát, itt van Anglia egyik legnagyobb lakott vára, az Alnwick-kastély, amely kívül és belül is pompás élményt nyújt. A tulajdonosok az épület egyik lezárt szárnyában laknak, a többi rész nyitva áll a filmkészítők és a látogatók előtt.
A Harry Potter-filmekben itt tanultak meg seprűn repülni a varázslótanoncok, itt zajott több kviddicsmérkőzés, és itt élt a Fúriafűz is.
A non plusz ultra
Az eddig felsorolt helyszíneken kell némi fantázia és egy kis hunyorítás, hogy lássuk magunk előtt a könyv- vagy éppen filmbéli jeleneteket. De mivel a varázsvilág lett az elmúlt évek egyik legjobb üzlete, csak idő kérdése volt, hogy elkészüljön a látogatóközpont, és megépüljenek a Harry Potter tematikájú szórakoztatóközpontok.
Londontól nem messze, Leavesdenben található a Warner Bros, Harry Potter-stúdiója.
Ide csak előre megrendelt, valamint kifizetett jeggyel lehet belépni, és szigorúan csak a foglalásnak megfelelő időpontban, de aki már bejutott, az annyi ideig marad, ameddig csak akar.
A filmsorozat számos jelenetét itt forgatták: végigsétálhatunk a Nagy Termen, ahol a varázslótanoncok ebédeltek, láthatjuk Harryék szobáját, a Griffendél klubtermét, Dumbledore szobáját, Hagrid kunyhóját, körbejárhatjuk a roxforti kastély óriási makettjét, megcsodálhatunk számos jelmezt és kelléket, köztük koponyákat, bájitalokat is.
A Tiltott rengetegben hátborzongató hangok mellett érkeznek az óriáspókok, és csendesen Csikócsőr. Legalább három órát érdemes a bóklászásra szánni, hogy a nézelődés mellett legyen idő kipróbálni a seprűn lovaglást, és beülni a varázsautóba.
A túra végén készüljünk fel az ajándékboltra, ahová csak összevart pénztárcával érdemes bemenni, mert egy rajongó legszívesebben mindent fölvásárolna.
A tökéletesen felépített Abszol út Olivander varázspálcaboltjával, a kirakatokban és az üzletekben mozgó lényekkel, az önmagát kötő pulóverrel egy szempillantás alatt a varázsvilágba röpíti a látogatókat.
A Roxfort Expresszel eljutottunk Roxmortba is,
ahol isteni - alkoholmentes - vajsört ittunk, és a Mézesfalásban van Mindenízű Drazsé és csokibéka is. (Mondjuk nem ugrál, az igaz.)
Már a látványba is beleszédül az ember, és haza sem akar menni, de a parkban számos játékra fel is lehet ülni, ki lehet próbálni. Van sárkányos hullmávasút, ahol a szerencsések a Magyar Mennydörgőn lovagolva sikíthatnak, bejutottunk a Gringotts bankba, ahol szúrós szemű koboldok őrzik a varázslók és a boszrokányok pénzét,
a legjobb azonban a Harry Potter and the Forbidden Journey néven futó attrakció.
Itt már a - minimum egyórás - sorban állás közben is zajlik a mágia: találkozhatunk a mandragórákkal, a Kövér Dámával és a a többi mozóképpel, megcsodálhatjuk a Teszlek süveget.
Maga az utazás olyan, mintha seprűn repülnénk a pontosan felépített elemek és a háromdimenziósra vetített háttér között. Az illúzió annyira tökéletes, hogy muszáj még egyszer kiállni a sort, és visszarepülni a varázslatba.