Marie Antoinette tragikus sorsát mindenki ismeri: Mária Terézia lánya, osztrák hercegnőből lett francia királyné, egy - sokáig a szó szoros értelmében tehetetlen - férjjel, és az út végén a francia forradalommal, majd a vérpaddal. Kevesen tudják azonban, hogy a fényűző és pazarló életmódjáról híres királyné tíz éven át titkos szerelmi viszonyt folytatott egy svéd gróffal, aki kis híján meg is mentette őt a guillotine-tól. Nemrég pedig francia szakértőknek a legmodernebb technikai eszközök segítségével sikerült megfejteniük kettőjük bizalmas levelezését is, melyek újabb titkokra derítettek fényt.
Marie Antoinette és gyermekei: Mária Terézia Sarolta, Lajos Károly és Lajos József - “Talán azzal a kérdéssel kellene kezdenünk, hogy kitaláljuk, ki az apa”
Marie Antoinette alig 14 éves volt, amikor a francia királyi udvarba érkezett. Ám itt nem fogadták kitörő örömmel. Az osztrákok és franciák közti ellenségeskedés akkor már évszázadok óta tartott, és ezen egy fiatal, tapasztatlan kislány nem tudott változtatni. Kémek, ellenségek vették körül, neki pedig nem volt választása, a megérkezése napján
oltár elé kellett állnia egy idegennel: a későbbi XVI. Lajossal, aki akkor ugyanolyan gyerek volt, mint ő, és nem igazán érdeklődött a női nem iránt.
A fiatal királyt később is kizárólag a vadászat, a természet csendje éltette, míg ifjú felesége a művészet, a tánc és a divat iránt lángolt - túlságosan is nagy szenvedéllyel.
XVI. Lajos, a közömbös király, és Marie Antoinette, a szerelmes királyné
A pletyka elválasztja őket
A királyi pár azonban minden szóbeszéddel szemben nem gyűlölte egymást. Húszévnyi, politikai érdekből létrejött házasságuk alatt volt idejük összecsiszolódni. Tisztában voltak azzal is: a válás szóba sem jöhet.
Az persze nem segített, hogy éveken át nem tudták "elhálni a házasságot" a férj bizonyos vele született fizikai rendellenessége miatt: XVI. Lajos csak sok évig tartó habozás után - leginkább sógora, II. József rábeszélésére - szánta rá magát a kisebbfajta műtétre. Így Marie Antoinette nyolc éven át képtelen volt teherbe esni; a trónörökös sehogy sem akart megérkezni. Ráadásul az egész ország mérhetetlenül csalódott volt, amikor
a várva várt elsőszülött fiú helyett kislány született.
XVI. Lajosnak fitymaszűkülete volt, ezért szabályosan rettegett testi kapcsolatot létesíteni a feleségével
A kötelesség egy dolog, ám a szívnek nem lehet parancsolni. Egyre több bizonyíték került elő, amely arra utal, hogy volt egy férfi Marie Antoinette életében, aki iránt igaz szerelmet érzett, és aki annyira szerette őt, hogy a vérpadig vele maradt.
Ő volt a svéd Axel von Fersen gróf, aki mintha az északi mondákból lépett volna elő: szép, szőke, magas, karcsú és bátor volt. Tizenkilenc évesen talákoztak először egy álarcosbálban, és vonzalmuk olyan egyértelmű volt, hogy arról még a svéd nagykövet is jelentést tett a királynak, IV. Gusztávnak.
“Meg kell vallanom, fenség, hogy a fiatal Fersen grófnak igen nagy sikere volt az udvarnál, és ez sokak irigykedését kiváltotta. A királynő az utóbbi napokban le sem vette róla szemét. De könyörgök, ez maradjon a mi titkunk.”
Marie Antoinette és Fersen gróf egy álarcosbálban találkoztak először, vonzalmuk a kívülállók számára is azonnal feltűnt
A titkolózás nem véletlen: egy királynőnek a jó híre a legfőbb kincse. Ha felmerül a gyanú, hogy megcsalja a férjét, gyermekei származására kétely vetül, és ez az egész országot háborúba sodorhatja. Éppen ezért döbbentett meg mindenkit, amit XVI. Lajos király (féltékeny) öccse mondott a királyi pár első gyermekének keresztelőjén. Amikor az anyakirálynő megkérdezte, hogy “Nos, akkor mi legyen a gyermek neve?” a legenda szerint Provance hercege így felelt az anyjának: “Talán azzal a a kérdéssel kellene kezdenünk, hogy kitaláljuk, ki az apa..”
Amikor a kettejük kapcsolatán csámcsogó pletyka eljutott Fersen fülébe, azt tette, amit az egyedüli becsületes megoldásnak tartott: azonnal Amerikába utazott, és három évig vissza sem tért. Sőt, azt is elhíreszelte, hogy eljegyzett egy svéd hölgyet, ám ez nem volt igaz. Soha nem nősült meg, és gyakran hangoztatta, hogy számára egyetlen ideális nő létezik a világon, és ez Marie Antoinette. A távolság ellenére azonban nem szakadt meg a két fiatal kapcsolata:
rendszeresen leveleztek, és e levelek nagy része a mai napig fennmaradt.
Axel von Fersen, a szerelmes gróf
Mesélnek a szerelmes levelek
A 19. század közepén ki is adták - igaz, hogy az álszermérmes és prűd század szellemének megfelelően megcsonkítva - azokat az olvasható leveleket, amelyeket a királynő írt Fersenhez.
“E kiadás - írja Stefan Zweig, a legjobb Marie Antoinette-életrajz alkotója - az addig könnyelműnek hitt asszony jellemrajzát megváltoztatja; mély dráma tárul fel, veszélyes és hatalmas, félig már a vesztőhely árnyékában lejátszódó idill, amelyet csak a történelem tud létrehozni: két ember, akit forró szerelem köt össze és akik kötelességből és óvatosságból kénytelenek mélyen elrejteni titkukat, mindig újból elszakadnak és vágyódnak egymás után. Az egyik Franciaország királynéje, a másik egy kis északi nemes. És mögöttük egy összeomló világ…”
A korábban kiadott levelek alapján a történészek régóta vitatkoztak azon, hogy pontosan milyen kapcsolat fűzte egymáshoz a királynét és a svéd arisztokratát. Voltak, akik szerint megmaradtak az ártatlan romantika szintjén, mások úgy vélték, hogy testi kapcsolat is volt köztük, és akadtak, akik úgy gondolták, Marie Antoinette és a gróf a plátói szerelem határait sem lépték át. Mi lehetett az igazság?
A kérdés különösen azokban az években játszott kulcsszerepet, amikor a forradalomárok a királynét pazarló életmódot folyató, férjét és országát eláruló szajhának igyekeztek beállítani, miközben a királypártiak meg voltak róla győződve, hogy a hűség mintaképe
Levelezésük korábban ismert részletei e vita eldöntéséhez eddig nem adtak biztos támpontot, ám fennmaradt számos ismeretlen tartalmú, megfejtésre váró levél, melyeknél a személyesebb részeket valaki - sokan úgy vélik, hogy becsülete megvédése érdekében maga a svéd gróf - megrongálta. A körkörös firkákkal gyakorlatilag olvashatatlanná tett üzenetek megfejtésével korábban már sokan próbálkoztak, ám az erre irányuló erőfeszítések sorra kudarcba fulladtak, mígnem a közelmúltban a francia kulturális örökségvédelmi hivatal (Le Centre de recherche sur la conservation) kutatóinak sikerült elolvasniuk Marie Antoinette eredeti sorait.
A szakembereknek a legújabb röntgenes technológia, valamint infravörös szkennerek segítségével - a kismértékben eltérő réztartalmuknak köszönhetően - végre sikerült elkülöníteniük egymástól a két írásréteget.
A titkos levelek tartalmát megfejtették.
Marie Antoinette utolsó levele
A francia szakértők felfedezését követően Evelyn Farr brit történész az I Love You Madly - Marie-Antoinette and Count Fersen: The Secret Letters című könyvében közzétett levelekből nyilvánvalóan kiderül, hogy a királyné és a gróf szerelme nem merült ki az ártatlan romantikában, azoknak a történészeknek volt tehát igazuk, akik korábban a beteljesült viszonyt tartották valószínűnek.
A könyv idézi a szerelmes grófot, aki egy, Marie Antoinette-nek írt levelében így fogalmazott: „Szeretlek, és egész életemben őrülten szeretni foglak”. A királyné válaszában „a legjobban szeretett és szerető” férfinak nevezte Fersent, és biztosította:
„a szívem és testem teljesen a tiéd”.
„Csak azért élek, hogy szerethesselek - egyetlen vigaszom, hogy imádhatlak” - írta Fersen egy másik titkos levélben. „Istenem, milyen kegyetlenség, hogy ilyen közel vagyunk, és mégsem láthatjuk, nem érinthetjük egymást” - válaszolta Marie Antoinette.
Farr szerint nyilvánvaló tehát, hogy itt testi kapcsolatról van szó. És még ennél is többről...
Marie Antoinette szenvedélyes hangú levelezést és tíz éves viszonyt folytatott szeretőjével
A könyv szerzője ugyanis - hiteles dokumentumokra hivatkozva - állítja, hogy Marie Antoinette lánya, a 11 hónaposan elhunyt Zsófia Heléna Beatrix hercegnő apja valójában nem XVI. Lajos, hanem Fersen gróf volt.
„Abból, amire Dorchester hercege célozgatott Devonshire grófnőjének, elég nyilvánvalóan kiderült, hogy Zsófia hercegnő Fersen gyermeke volt” - fejtetti ki könyvében a brit történész.
Evelyn Farr emellett egy másik gyerek, a kis Lajos Károly esetében is kétségbe vonja XVI. Lajos apaságát: a történész szerint a feltételezést egy, a házaspár barátja, Quintin Craufurd által 1791-ben az akkori brit miniszterelnöknek, William Pittnek, valamint külügyminiszternek, Lord Grenville-nek küldött feljegyzés támasztja alá. Craufurd az üzenetben azt írta a politikusoknak, hogy az általános közvélekedés szerint közeli barátja, Fersen gróf a dauphin, vagyis a kis Lajos Károly apja.
Mindezek akkor történtek, amikor már érezni lehetett a forradalom szelét, és egyre nőtt a feszültség a nyaklánc-per miatt is. A kor híres bűnügyében ugyanis egy szélhámosnő Marie Antoinette nevében őrült összegeket csalt ki egy érsektől, és bár a királyné ártatlan volt, a botrány mégis árnyékot vetett a királyi család tagjaira is.
A királyné fényűző életmódja, és ékszerek iránti vonzódása miatt robbant ki a híres nyaklánc-per, amelyben ugyan ártatlan volt, de az eljárás a végső döfést jelentette a dinasztia számára
Hiába próbálta megmenteni
Marie Antoinette-nek egyébként sem volt sok barátja, és ahogy forrongott Franciaország, egyre kevesebb lett. Végül a helyzet odáig fajult, hogy 1791-ben a királyi család megpróbált álruhába öltözve külföldre menekülni. A legendás szökésben pedig a fő segítség Fersen gróf volt. Nemcsak megszervezte a szökést Montmedy városába, amely a royalisták fő bástyája volt, de kocsisként ő 
vezette a kis csapatot.
Hamar felismerték azonban őket, így a királyi családot visszavitték, és szigorú őrizet alá helyezték. De levelezni továbbra is tudtak egymással, és bár a szökés és a szabadulás volt Marie Antoinette minden gondolata, kifejezetten megtiltotta Fersennek, hogy érte jöjjön:
“Élek, szerelmem, de csak azért, mert szeretem Önt. Nagyon sajnálom, amiért szenved, hogy tán nem kap rólunk híreket. Bár megsegítenének az égiek, és eljutna Önhöz ez a levél. Ne írjon nekem, és ne térjen vissza! Tudják, hogy Ön segített megszökni, és minden elveszne, ha újra mutatkozna… Nem írhatok többé, de a világon semmi nem állít meg attól, hogy imádjam halálom napjáig!” - írta a grófnak.
Bár a 18. században mások voltak az illemszabályok, és a kor szellemének megfelelően az arisztokraták sokkal szenvedélyesebben, romantikusabban fogalmaztak, ez a levél is többnek látszik hálálkodó udvariasságnál.
1791-ben elfogják a külföldre szökni próbáló királyi családot
Ezt alátámasztja az is, hogy Fersen minden tiltás ellenére visszatért, és a kivégzés előtti napon valahogy bejutott Marie Antoinette börtönébe, hogy
rávegye: szökjön meg vele. Ám a királynő erre nem volt hajlandó.
Bár mindenki azt hitte, zokogva vonul majd a vérpadra, méltósággal viselkedett az utolsó pillanatig.
A nyilvános kivégzést követően a gróf visszautazott Svédországba; a tömeg kegyetlen viselkedésétől megrendülve ezt írta nővérének: “Ő volt az én boldogságom, érte éltem. Soha nem fogok mást szeretni.” Ám a forradalmi láz, amely Marie Antoinette életét elvette, átterjedt Svédországra is, és egy tömeglincselés során az fiatal Fersent agyonverte a felbőszült tömeg. Ugyanolyan véres és brutális halála volt, mint szerelmesének.
Marie Antoinette lefejezése 1793. október 16-án. A királyné az őt köpködő és szidalmazó emberek sorfala között is büszkén és méltóságteljesen ment a halálba
