A Nemzeti Színház aranykorának ünnepelt színésznője nemcsak a hivatása, de az élet terén is nagy étvággyal bírt. Számtalan szeretője volt a politikai életből, a művészvilágból, és nem vetette meg a női nemet sem. Váratlan és kegyetlen halála a mai napig foglalkoztatja az utókort. Őrült érzelmek vagy politikai rémdráma állhatott a háttérben? Öngyilkosság vagy gyilkosság történt? A tragédia felfedezését követő órában már államvédelmisek lepték el a házat, iratokat vittek el. Mit kerestek az ÁVH emberei a művésznő villájában?
Pista, az inas - ahogy évek óta mindig -, aznap reggel is bevitte a szokásos két kávét, ám meglepve tapasztalta, hogy Germán professzor az ajótnyitásra elésietett, és meghagyta, hogy a tálcát tegye csak le a szalon asztalára, nem kell a hálószobába behoznia, majd visszament. Egy órával később a házban velük lakó sógornőnek tűnt fel, hogy a kutya keservesen vonyít. Hogyhogy nem vitték még ki a kertbe? És mi ez a csend reggel óta? Tudta, hogy ebédre Honthy Hannáékat várják vendégségbe, Germán korán reggel meg is rendelte a húst a hentesüktől.
Rosszat sejtve nyitott be, és az ágyban mozdulatlanul fekve találta Bajor Gizit, és mellette eszméletlenül hörögve férjét, Germán Tibort.
Azonnal hívta a mentőket. Közben megjelent az emeleten lakó Baráth Irén is, Bajor Gizi nagyon bensőséges barátnője, ő állapította meg a halál beálltát, és próbálta a mentők megérkezéséig életben tartani a professzort. A kiérkező mentők a Rókus kórházba szállították, de már nem lehetett megmenteni. Beteljesedett egy különös, parázsló tragédia, amely több mint hat évtized távlatából is éppen olyan rejtélyes, megmagyarázhatatlan, éppen olyan döbbenetes, mint akkor volt.
Kettős halál
Amennyit hivatalosan tudni lehet a történtekről, az annyi, hogy aznap reggel Germán Tibor halálos dózisú morfint fecskendezett Bajor Gizi vénájába, majd saját magába is, de mivel önmagánál elhibázta a szúrást, és izomba ment a méreg, lassabban hatott, ezért élt még órákig. A kérdés viszont maradt megválaszolatlanul:
vajon közös elhatározásból történt a tragédia, vagy Germán Tibor, a szerető, óvó férj döntött úgy az adott helyzetben, hogy nincs több kiút számukra?
Erre utalhatna, hogy Germán például röviddel a történtek előtt receptlapokra megírta végakaratát. Eszerint pályatársaira hagyja orvosi berendezéseit, felosztja pénze egy részét, és a végére odabiggyeszti, hogy egyébként: “Minden Gizié”! Egy másik vényre ezt írta: “Gizuska drágám, nagyon szeretlek, imádlak! Vigyázz magadra, mintha melletted lennék! Családi rendelkezésem nincs: ismered intencióimat!” Egy harmadik lapon pedig:
“Betegen sem dolgozni, sem élni nem lehet, Bajor Gizi, Germán Tibor.”
Nos? Egyedül készült meghalni Germán Tibor, vagy készültek a közös halálra? Esetleg időközben módosult a terv? Megtudván féjre elhatározását Bajor Gizi döntött úgy, hogy vele megy? Ő kérte a férjét, hogy adjon neki is mérget? Vagy nem tudott semmit az egészről, csupán áldozat lett, és Germán agyafúrtan egy autogram fölé hamisította a szöveget? Bajor Gizi aláírása hiteles volt, ám tény: a férfi gyakran kért üres papíron vagy receptlapon autogramot a feleségétől a páciensei számára.
Házasságuk a tökéletes biztonság, megállapodottság, a polgári érték jelképének tűnt egy ország számára. Az illúzió, hogy van ilyen is, létezik tökéletes kapcsolat, közös boldogság - omlott akkor össze pillanatok alatt, 1951. február 12-én.
Vajon mi vezethetett a kettős halálhoz? Sorstragédia történt, vagy a szerencsétlen véletlenek katasztrofális összejátszása?
Szerelme Germán professzorral
Óhatatlanul felmerül a kérdés: életünkből mennyire következik halálunk? Vagy a halálunkból mennyire vezethető vissza életünk? Bajor Gizinek lételeme volt a szüntelen provokáció, az ösztönök szenzibilis játéka, a végső kérdésekkel való folytonos kacérkodás. A főiskolát elvégezve azonnal leszerződtette a Nemzeti Színház; élete, pályája maga volt a töretlen siker, ragyogás.
Szüntelenül lángolt, lobogott, izzott, magába a szerelembe volt szerelmes, és közben folytonosan megőrizte féktelen szabadságát.
Bárki megkaphatta - de igazán senkinek nem adta oda magát -, méghozzá nemre, életkorra, szakmára való teintet nélkül. Rajongói között voltak pályatársak, pályatársnők, írók, festők, bankárok, sőt a Horthy család férfi tagjai, majd később az lesz Rákosi Mátyás is. (Tegyük hozzá: a vészkorszakban zsidó barátai számára szerzett mentességet a kormányzótól, majd Rákosinál is sikerrel járt közben kitelepített ismerősi érdekében.)
Ő lett a Nemzeti Színház aranykorának meghatározó színésznője, a közönség kedvence, a kritikusok bálványa. Germánnal, a kor híres specialistájával 1932-ben ismerkedett meg, amikor kikereste a számát a telefonkönyvből, és megkérdeze, hogy kezelné-e a fülgyulladását. Másnapra kapott időpontot, és mint később megírta, rögtön beleszeretett a professzorba:
„Abban a pillanatban, amikor kezét az arcomhoz érintette, beleszerettem Tiborba.”
Germán sokáig csak páciensnek tekintette, ám ez, hogy valaki ellen tud állni személyes varázsának, ádáz rohamra késztette. Jegyet küldött az előadásaira, Germán - félévnyi ostrom után - végül elment, utána megvárta, aztán mindig ott várta, és röviddel később, 1933-ban össze is házasodtak.
Valóban hatalmas szerelem volt, Germán valósággal imádta a művésznőt. Bajor csodálta a professzort, miközben folyamatosan szüksége volt újabb hódításokra, kalandokra. Valamennyire játéknak fogta fel azt is, amikor a vészkorszakban fantasztikus ötletességgel és bátorsággal bújtatott budai otthonukban tucatnyi üldözöttet; menedéket nyújtott többek között Tamási Áron írónak is.
Kihallgatás az ÁVH központjában
Az idő azonban múlt. Miközben még mindig fogalom volt, a Nemzeti vezető színésznője - elsőként lett annak idején Corvin-láncos, ugyanígy elsőként kapta meg a szakmában a Kossuth-díjat -, tudomásul kellett vennie, hogy már nem ő kapja feltétlenül a vezető szerepeket, hogy az ő romantikus játékával szemben a realista stílus lett a domináló; jöttek a fiatalok, Ruttkai Éva, Ferrari Violetta, Szörényi Éva. Kínossá tette a helyzetét egy színházon belül elterjedt kínos szóbeszéd egy másik vezető színésznővel való intim kapcsolatáról; ez sebezte a dívát, ugyanis előrevetítette egy esetleges botrány kirobbanásának lehetőségét.
Ebben a roppant labilis helyzetben kiújultak az életében többször már felbukkanó hallásproblémái. Germán maga operálta meg az asszonyt, és súlyos fülbetegséget diagnosztizált feleségénél:
belső fülgyulladást állapított meg, amely átterjedhet az agyra, és borzalmas szenvedésekkel teli halálhoz vezet.
Ekkor kezdte mániásan kontrollálni Gizi állapotát. Rögeszméjévé vált, hogy az asszony megsüketül, illetve hogy agydaganata van. Állandó aggodalomban élt, nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy felesége nem fog tudni szerepelni többé. Diagnózisokat küldött szét a világba, neves professzorok véleményét kérve. Feleségét reggelente vitamininjekcióval kúrálta, emellett egyéb munkáit elhanyagolta. A színésznő sokaknak panaszolta: férje agyongyógykezeli.
Mivel imádta, betegesen rajongott feleségéért, esetleg ekkor foganhatott meg benne az öltlet, hogy azon a módon tudja csak megóvni a kínoktól, hogy halálba segíti? És mivel nélküle értelmetlen lenne az ő élete, véget vet a magáénak is? Mindenesetre egykori partnerei emlékezete szerint
egyre többször okozott kínos helyzetet előadás közben Bajor Gizi hallásának tényleges romlása; rosszkor lépett be párbeszédekbe, mind többször használta megoldásként a színpadon a kézitükröt, hogy tudjon szájról olvasni, amikor oldalról szólt a partner.
Ugyanakkor voltak, akik úgy emlékeztek vissza, hogy Bajor Gizi ugyan tudott férje aggodalmáról, de nem vette komolyan. “Tévedsz, papi! De ha mégis megsüketülnék, legfeljebb tanítani fogok” - mondta kacagva. Vajon melyik az igaz? Egyik sem? Mindkettő?
Germán, utolsó menedékként a világhírű agysebésszel, Olivecronával, a Karolinska professzorával - ő műtötte 1937-ben Karinthy Frigyest is - szerette volna megvizsgáltatni Bajort, de a hatóságok elutasították kettejük útlevélkérelmét. Germán ebbe nem nyugodott bele, és sikerült találnia egy kapcsolatot a Belügyminisztérium egyik vezető beosztású munkatársánál, aki hajlandónak mutatkozott, hogy tetemes összegért megszerzi a két útlevelet. Csakhogy lebukott az illető, vizsgálat indult ellene, és fény derült erre az ügyre is.
Be is idézték őket kihallgatásra az ÁVH központjába.
Germán meg is jelent február 11-én, és egész nap faggatták. A férfi azzal védekezett: azért akart Gizivel Svájcba utazni, hogy feleségét megvizsgáltassa. Másnapra volt beidézve Bajor Gizi.
Germán kérte, hogy tekintsenek el ettől a művésznő rossz egészségi állapota miatt, és hogy ő amúgy sem tud semmit az útlevélügyről, Gizi csak egy kellemes svájci útra készül, a szakorvosi vizsgálatot előtte is titokban tartotta. A kérdést természetesen elutatították, tehát Bajor Gizinek 1951. február 12-én meg kellett - mint tudjuk: volna - jelennie kihallgatásra az Andrássy út 60.-ban.
Lehet-e összefüggés a kihallgatás és a tragédia között?
Nyomozás indult
A boncolási jegyzőkönyv állítása szerint: “Germán Tibor professzor által feltételezett kóros csontelváltozásnak semmiféle jelét nem találtuk, és így a beteget semminemű szövődmény nem fenyegette.” Bajor Gizi fülével tehát - férje diagnózisával, és a színészkollégák tapasztalataival ellentétben - nem volt gond, Germánnál viszont a boncolás előrehaladott homloktáji agykéregsorvadást állapított meg, "amely okozhatott fantazmagóriákat, pszichés zavarodottságot, kényszeres tévképzeteket".
Egy szörnyűséges paranoia okozta volna a kettős halált? Germán már féken nem tartható eszelőssége? A férfin elhatalmasodott az őrület, és beteges, indokolatlan félelmében - megkímélendő az asszonyt a feltételezett fájdalomtól - végzett feleségével és magával? Vagy egyéb?
Nem véletlen, hogy voltak, akik - Gobbi Hilda szavaival élve - politikai rémdrámát sejtettek az ügy hátterében. A legendás színésznő halála után femerült a gyanú, hogy Bajor Gizi nem a hivatalos verzió szerint halt meg. Sokan az ÁVH-t emlegették, az állam ugyanis az ominózus útlevélügyet megelőzően is folyamatosan ellenőrizte a házaspárt, akik gyanús elemmé váltak, miután Germán testvérei a szovjetek érkezése után Angliába disszidáltak.
El akartak volna szökni az országból, és ennek sikertelensége miatt lettek öngyilkosok, vagy a szökés gyanúja miatt gyilkolták meg őket?
Tény: a tragédia felfedezését követő órában államvédelmisek zárták le a Bajor-villa környékét. Nyomozók lepték el a házat, és iratokat vittek el. Ezek azóta sem kerültek elő. Mi lehetett bennük? Mit kerestek? Mit akartak? Mit akarhattak tudni róluk? Milyen súlyos titkok lappanghatnak még a tragédia mélyén?