Vannak uralkodóházak, ahol fekete bárányként kezelik a botrányos életű családtagokat, ám ez nem mondható el a monacói uralkodócsaládról. Monaco hercegeinél és hercegnőinél lényegében ez számít normálisnak. Az egykor kalózként fosztogató Grimaldiak fordulatokban gazdag történelme mindig is botrányoktól volt hangos. Monaco, ez a parányi, mindenki által ismert ország, sokak által ismeretlen történelme izgalmas részleteket, és még magyar szálat is rejt.
Monaco uralkodói számára mindig fontos volt a fényűzés: ennek jegyében alapították a híres kaszinót is
A Grimaldik lovag ősei zsoldosokként vettek részt a németek itáliai hadjárataiban a 12-13. században, így jutottak Genovába, melynek vezetésében fontos szerepet játszottak. A nevük is ekkor lett Grimmből Grimaldi. Harcoltak a keresztes háborúkban is, de nem a szent hit védelme vezérelte 
őket, sokkal inkább a zsákmány reménye.
A monacói vár alapkövét Oberto Grimaldi tette le 1215-ben, és a története hasonlatos ahhoz a vicchez, amelyben egy partizán rögzíti a második világháború eseményeit: egyszer a partizánok űzik ki az erdőből a németeket, majd a németek a partizánokat. Így megy ez jó darabig, de aztán “jött a csősz, és mindenkit kikergetett az erdőből". Valami hasonló történt Monacóval is, amely megszámlálhatatlanul sokszor cserélt gazdát.
A legemlékezetesebb visszatérés éppen Oberto egyik fia, Francesco (Lanfranco) nevéhez fűződik, aki kalóz volt, ám ferences szerzetesnek öltözve jutott be a várba, méghozzá éjjel, viharos időben és az odavezető veszélyes szerpentinen gyalogolva. Odabent pedig olyat tett, ami kevéssé illeszthető be Szent Ferenc tanításai közé: tőrt rántott, és lemészárolta az ellenfeleit. Igaz, utána kötelezővé tette a miniállamban a katolikus vallást. Szobra ma is ott áll Monacóban, de hogy melyik tettéért…?
Kicsiny területe ellenére Monaco - a startégiai fontosságú monacói szikla, és a kikötő előnyeinek révén - fontos történelmi helyszínként elsősorban a Ghibellinek és a Guelphek háborúzásainak színtere volt; a Guelphek egyik kiválósága a Grimaldi család
Átok rátok
Fia volt az első Rainier a Rainier-k nem túl hosszú sorában. Őt azért kell megemlíteni, mert ő hozta az átkot a családra. A várat ugyan elveszítette, de sikeresen szolgált admirálisként, és az egyik győztes németalföldi csatában elrabolt egy leányzót egy felperzselt faluból. A megbecstelenített lány boszorkánnyá változott, és megátkozta:
soha egyetlen Grimaldi se találjon boldogságot a szerelemben vagy a házasságban.
Néhány várelvesztést és -visszavételezést átugorva elérkezünk egy mindössze tizenöt esztendős hercegnőhöz, Claudine-hoz, aki egy nap a függöny mögé bújva hallgatta ki nagyanyját. A genovai születésű nő unokája megölésére adott parancsot. A jó eszű gyerek unokabátyjához menekült, védelmet kért tőle. És mivel ez az unokabáty amúgy is kijelölt férje volt, össze is házasodtak. A lány 15, férje, Lambert 45 esztendős volt. A házaspár boldogan élt, így tartja az utókor, de lehet, hogy csak a tizenöt közös gyermekből vonták le ezt a következtetést.
Az biztos, hogy Monaco megmentőt látott a talpraesett Claudine-ban, férje pedig okosan irányította a hercegséget.
I. Rainier lovagi ruhában. Lovagiatlan tette hozta az átkot a családra
Várvesztések, testvérgyilkosságok, felszarvazott férjek bosszúszomja - így teltek évek, míg el nem érkezett Honore herceg, és 1641. Akkor kötött szövetséget Franciaország és Monaco, melyben előbbi elismerte utóbbit független államnak. Ezt az egyezményt később sem Napóleon, sem De Gaulle nem tudta felülírni. A francia hatás mindezzel együtt minden téren igen erős volt, nem mellesleg
az állam nyelvében, amely a francia.
Itt volt még Catherine-Charlotte hercegné, aki mielőtt Louis Grimaldi neje lett, a Napkirály szeretője volt. Férjével együtt versailles-i mintára luxusállammá alakította Monacót. XIV. Lajos emlékét gondosan ápolják ma is.
A kaszinóba igyekvők jó része előbb bemegy a Hotel de Paris-ba, és megsimogatja a király ott lévő bronzszobrát. Ez amolyan szerencsehozó vagy inkább szerencseremélő gesztus, pedig nyilvánvaló, hogy a Napkirály a legtöbb szerencsét a kaszinónak, rajta keresztül a hercegségnek hozta.
Catherine-Charlotte sok mindent tanult a Napkirálytól. Például fényűzést
Az első Caroline
A Grimaldi család örökösödési szabályaiban fontos dátum az 1454-es év. Akkor hozták a törvényt, miszerint fiúörökös híján a lányutód férje is uralkodhat, amennyiben hajlandó felvenni a Grimaldi nevet. Ám ez sem jelentett megoldást minden kérdésre. Volt, hogy féltestvér gyakorolta az uralkodói teendőket, így például egy bizonyos Carlo herceg, aki 51 évig ült a trónon, és remek gazdálkodással helyrehozta az akkor még nem "szerencsejátékos" hercegség pénzügyeit.
És ez az a família, melynél, ha végre találunk valami magasztos történetet a családban, rögtön kiderül, hogy nem is igaz. Vagy legalábbis nem úgy... Itt van az osztrák származású Françoise-Thérèse, aki
Joseph Grimaldi feleségeként várt kivégzésre a francia forradalom idején.
Egyetlen esélye maradt, hogy megtartsa az életét: ha várandósnak hazudja magát. Ám mivel férje akkor már hónapok óta börtönben volt, ezzel egyúttal hűtlennek is mondta volna magát, amire nem volt hajlandó. A halált a kisebbik rossznak érezte. Egyes történészek így írják le az esetet, ám néhány korabeli emlékező szerint Françoise-Thérèse azért akart meghalni - és azért nem hozott fel semmit a mentségére -, mert annyira utálta a férjét, hogy akkor inkább a halál!
A vértanúságot választó Françoise-Thérèse
1816-ban végre szerelmi házasságot kötött egy Grimaldi! Florestan Grimaldi azért vehette el a zöldségtermelő lányát - ahogy akkoriban mondták: egy kofát -, mert nagybátyja uralkodott, neki kevés esélye volt, hogy valaha a trónra kerül. Csakhogy Honore herceg halála után a Párizsban élő hercegi pár került előtérbe. Florestant nem érdekelte a lehetőség, ám felesége, Caroline lázba jött tőle. Felnőtt fia foglalta el a trónt, akire anyja nagy befolyással volt.
Ő javasolta, hogy alakítsák népszerű fürdőhellyé az államot, kihasználva a 19. században kialakuló tehetős polgárok igényeit és lehetőségeit. Akkor tették le annak a hiteltársaságnak az alapjait is, amely ma is gazdasági irányítója a hercegségnek.
Caroline fia, Charles kezdeményezte az első kaszinó létrejöttét, róla nevezték el az annak helyet adó hegytetőt Monte Carlónak.
Addig igen nehézkes volt megközelíteni a miniállamot, Charles idejében épült ki a kényelmesen járható országút is. Az erőteljes Caroline-ról kapta a nevét Grace Kelly és Rainer elsőszülött kislánya.
Az 1863-ban, Monte Carlóban megnyitott kaszinó adóparadicsommá tette Monacót
Mindezzel együtt a kaszinók története eleinte nem volt sikersztori, hiszen az első három próbálkozás kudarcba fulladt. De aztán jött François Blanc, egy kreatív és gátlástalan üzletember, aki sikerre vitte a vállalkozást. Tudta, hogy a szerencsejátékok hazájának fényűzőnek és finomnak kell lennie. Az általa 1863-ban megnyitott kaszinó ma is áll.
A kaszinóból befolyó jövedelem miatt Monaco hercege 1869-ben eltöröle az adókat.
Ez tette Monacót adóparadicsommá.
Honore herceg Monaco egyik legjelentősebb uralkodója volt - regnálása idején, 1641-ben ő kötött megállapodást a francia királlyal, miszerint Franciaország védelmet biztosít Monacónak; ez a megállapodás megerősítette a Hercegség szuverenitását, elismerte függetlenségét, és támogatta jogait és kiváltságait
Színpadi hölgyek
És most jön a magyar szál, amely nem hiányozhat a világ egyetlen valamirevaló történetéből sem. A 19. század második felében I. Albert herceg elvette felségül Mary Douglas-Hamiltont, aki annyira nem akart hozzámenni, hogy még az esküvői szertartáson is nemet mondott. Nem csoda. Egy magyar arisztorkratába, Festetics Taszilóba volt szerelmes. Olyannyira, hogy öt hónap házasság után hozzá is szökött. A sértett Albert elérte a házasság érvénytelenítését, és újranősült. Mary pedig boldogan élt Taszilóval, és nem érdekelte, hogy Albert pazar operaházat építtetett Monacóban, amelynek fő szponzora máig a kaszinó, és amelyet Sarah Bernhardt fellépésével nyitottak meg. Albert második felesége, Marie Alice amerikai volt, önálló és - hűtlen.
Amikor a férje nyilvánosan felpofozta egy színházi előadás előtt a díszpáholyban, a házasság bevégeztetett.
A mélypont kétségkívül - legalábbis társadalmi szempontból - Marie-Juliette Louvet jelentette, aki kánkántáncosnőként ejtette rabul II. Louis szívét. A hölgy ráadásul férjezett volt, két gyermekkel. Az uralkodónak is szült egy kislányt, aki viszont nem volt törvényes örökös. Jött a régi forgatókönyv: férjhez adni a lányt és herceggé tenni a férjet.
Az így megkötött igen rossz házasságból született Antoinette és az a III. Rainier, aki Grace Kelly férje lett. Rainier herceg meg volt áldva a családjával! Anyja zsarnoki természetű volt, és nemigen törődött a gyermekeivel. Nagyapja pedig 72 évesen megint egy színpadi hölgybe szeretett bele, Ghislaine Dommanget ismert színésznőbe, akit 1946-ban el is vett.
Az 1848-as forradalmi események Monacót sem kerülték el: területének 95%-át (!) veszítette el, 24 négyzetkilométeréből így mindössze 1,2 maradt
A második világháborúban a család nagy része erőteljesen kollaborált a németekkel, különösen a herceg nővére, Antoinette. Csak Rainier herceg nem, ő De Gaulle-hoz csatlakozott. Mindenki örült, amikor ő került a trónra, bár uralkodása első évei a családi szennyes eltakarításával teltek. Amint ezzel végzett,
a gazdasági csőddel kellett szemenéznie.
Segítségére volt egy Monacóban hatalmas lehetőségeket látó világfi, bizonyos Arisztotelesz Onasszisz, aki megszerezte a többségi részvényeket, és befektetésekkel, felújításokkal talpra állította a hercegséget. Sokak szerint az ő öltete volt, hogy Hollywoodból hozzanak feleséget Rainier-nek. Persze az Onasszisz típusú emberek semmit sem tesznek önzetlenül, így eljött az idő, amikor Rainier már szabadulni igyekezett a görög milliárdostól. Csak azért sikerült neki, mert Monaco után Onasszisz egyéb játékszer után nézett.
A monacói hercegi pár, Grace Kelly és Rainier, valamint Maria Callas és Arisztotelesz Onasszisz 1961-ben
Így vagy úgy: Rainier az egyik legsikeresebb uralkodónak bizonyult. Regnálása idején az alkotmány nyomán eltörölték a halálbüntetést, szavazati jogot biztosítottak a nőknek, életre hívták az alapvető szabadságjogokat biztosító Legfelső Bíróságot, valamint Monaco az ENSZ teljes jogú tagja lett.
Mindezek mellett Monaco és Franciaország között külön szerződés jött létre, mely szerint, ha a monacói trónnak nincs örököse, a Hercegség akkor is önálló állam marad, és nem válik Franciaország részévé - ahogy az a korábbi szerződésekben érvényben volt.
Rainier 2005-ben bekövetkezett halála után fia, Albert herceg örökölte meg a trónt. Történelmükhöz híven, manapság is leginkább a család botrányaitól hangos a sajtó. Albert sosem volt kispályás: nőügyei és
törvénytelen gyermekeivel kapcsolatos pereskedései állandó témát szolgáltatnak a médiának.
Modellek és - a családra oly jellemző módon - színésznők is gyakori vendégek voltak az ágyában: úgy hírlik megfordult a karjaiban Sharon Stone, Halle Berry, de Lisa Marie Presley is. Akikkel viszont biztosan volt huzamosabb ideig kapcsolata, az Gwyneth Paltrow, Claudia Schiffer és Naomi Campbell. Két légiutas-kísérőtől pedig két törvénytelen gyermeke született, mindkét gyermeket többéves pereskedés után ismerte el sajátjának az uralkodó.
Persze a család nőtagjait sem kell féleni, nekik is van miről mesélniük. Botrányaik renszeresek, de náluk lényegében ez számít normálisnak.
A monacói hercegi pár - Albert herceg és Charlene hercegné - ikergyermekeikkel, Jakabbal és Gabriellával
