Bár a '30-as években készült a fotó a költőről és Gyarmati Fanniról csónakázás közben, a kép alapján akár kortársaink is lehetnének; szépek, fiatalok, boldogok. Radnóti szerelmi életét sosem gondoltuk viharosnak, verseiben a fájdalmas szívzűrök helyett egy boldog szerelem képeit örökítette meg. Mégis fény derült egy viszonyra, mely beárnyékolta felhőtlen boldogságukat.
Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós Visegrádon csónakáznak
Valószínűleg megdöbbent volna Radnóti 1926-ban, amikor tizenhét évesen megismerte a leendő feleségét, ha egy jövőbelátó bölcs megsúgja neki: érettségi tétel lesz belőled kisfiam, és a 21. század elején nemcsak a zseniális verseid meg a tragikusan korai halálod miatt leszel jelen hazád közgondolkodásában, hanem házasságtörő viszonyod is rád irányítja majd a figyelmet.
Pedig a költő életrajzírói szerint Radnóti nem produkált olyan szerelmi kanyarokat, mint sok költő- és írótársa. Nem rajzottak körülötte a nők, mivel az abszolút főszerep mindig a feleségéé volt, akihez 1927-től 1944 őszéig folyamatosan ontotta a verseket. Ezekben a szerelmes ember ezernyi érzelme nyilvánult meg
az erős szexuális vonzódástól a romantikus rajongásig és az ellágyuló szeretetig.
Mégis kiderült, hogy Radnóti hűsége sem volt töretlen. Persze ahhoz, hogy egy kapcsolat túlélje a válságot, erős érzelmek, és a társ megbecsülése szükséges. Mindez jellemző volt Fannira és Miklósra, ezért nem tudott tartósan közéjük állni senki, csak a történelem.
Diákszerelemként indult Radnóti és Fanni legendás kapcsolata
“Hozzád akarok menni feleségül!”
Diákszerelem volt. A költő kereskedelmi középiskolásként, Fanni tizennégy éves gimnazistaként járt egy tanár házaspárhoz matematika korrepetálásra. A tizenhét éves Miklós tizennyolcnak hazudta magát, hogy imponáljon “Fifinek” - így szólították Fannit a barátai -, és mindent elkövetett, hogy beszélgethessen a meglepően művelt “aranyhajú lánnyal; egy alkalommal “véletlenül” kicserélte a ceruzáikat, hogy a következő korrepetáláson legyen apropója megszólítani a lányt. Mindenáron el akarta nyerni a lány szerelmét. Fáradozása célt ért: Fanni menthetetlenül beleszeretett.
Érdemes felidéznünk, hogyan jellemezte Fannit később a költő egyik legjobb barátja, Vas István:
“Okos lány volt, őszintén érdekelte nemcsak az irodalom, de minden műveltséganyag, s közben elegáns, sőt tündöklően szép lány is volt. Mégis, ahogy bájos szemöldökét felvonta, ahogy száját keserédes kifejezéssel csücsöríteni tudta, valahogy úgy, mintha biggyesztené - az embernek mindig az volt az érzése, hogy valamilyen illetlenségért kap tőle megrovást, amit egyébként néha szóban is közölt.”
„Olyan gyerekek vagyunk még” - írja Fanni házasságuk korai szakaszában
Miklós számára ajándék volt Fanni, hiszen gyerekkorában számtalan sokk érte a rendkívül érzékeny, tehetséges fiút.
“Anyámat az ikerszülés ölte meg, nem bírta a szíve, öcsém gyönge volt, elszívtam tán tőle az életerőt. Tizenkét éves voltam, meghalt apám is. Az anyámat nem ismertem, az apámra valójában nem emlékszem, néhány éles, de összefüggéstelen képet, emléket becézek róla magamban” - írta 1940-ben.
Anyai nagybátjya lett a gyámja, ám ő elvárta, hogy biztos jövőt ígérő foglalkozást válasszon, ezért tanult Miklós egy csehországi textilipari főiskolán, aminek eredményeként majdnem megszakadt a kapcsolata Fifivel. Ugyanis Reichenbergben megismerkedett egy német lánnyal - ez volt élete első igazi kapcsolata -, tehát felváltva írta a verseit a német Tinihez és a magyair Fifihez. Persze amikor a fiatal költő hazautazott karácsonyi szünetre, a Tinihez írt szerelmes verseit legfőbb bizalmasának, legjobb barátjának, Gyarmati Fanninak mutatta meg.
Amikor egy év után hazatért, szépen elfelejtette Tinit, és a versírás mellett egyre inkább Fanni töltötte be az életét, akinek ekkor adatott meg először a megbocsátás lehetősége, Tini miatt. Ő olyannyira megbocsátott, hogy egy városligeti sétájuk során bejelentette:
“Miklós! Én hozzád akarok menni feleségül!”
Fanni egyszerre volt Miklós barátja, felesége és kritikusa is: verseit ő olvasta először, és kíméletlenül véleményezte is azokat
Csakhogy akadályok nélkül nincsen beteljesedés, tehát nem házasodhattak össze azonnal, mert Miklós gyámja és Fanni szülei kikötötték: akkor veheti el a lányt, ha esküvő előtt diplomát szerez. A fiatalok tudták, hogy együtt akarják leélni az életüket, tehát ezt az akadályt is átugrották. Miklós elvégezte a magyar-francia szakot a szegedi bölcsészkaron, majd
1935 augusztusában középiskolai tanárként és summa cum laude minősítésű bölcsészdoktorként vette feleségül élete nagy szerelmét, akivel a Pozsonyi út 1-es számú ház második emeletén alakították ki a fészküket.
A napfényes lakás - ahonnan láthatták a Dunát, a Margitszigetet és a budai hegyeket - nemcsak egy szerelmespár otthona, hanem irodalmi, értelmiségi klub is volt. Többek között megfordult ott Vas István, Hont Ferenc, Ortutay Gyula, Tolnai Gábor, Bálint György és a szeretve tisztelt mentor és tanár: Sík Sándor.
A barátok és a költőtársak tudták, hogy Radnóti Miklós versei, irodalmi sikerei a felesége számára is végtelenül fontosak, és látták, hogy a szerelmesek teljes egyenrangúságban, meglepő őszinteségben élnek. Egyikük sem akarja maga alá gyűrni a másikat, és nemcsak kedvesei, de munkatársai is egymásnak.
Kapcsolatukat kezdettől fogva a mélységes őszinteség, egymás iránti tisztelet és egyenrangúság jellemezte
“Felnőtt dolgokba keveredtünk”
Radnóti Miklós ember volt, és nem szent - ahogy a többi költőfejedelem sem -, bármennyire szeretett volna hibátlan szobrot faragni belőle az előző rendszer irodalomoktatása. Tán ezért is tartották sokan a tökéletes szerelem megtestesülésének Radnóti és Gyarmati Fanni kapcsolatát, és ezért érzett csalódást jó néhány versrajongó, amikor Fanni halála után közismertté vált, amit az irodalomtörténészek már régen tudtak: a költő 1941-ben, hatévi házasság után
beleszeretett felesége barátnőjébe, Beck Judit festőművészbe.
Erről Gyarmati Fanni is írt naplójában, Judittal pedig különös beszélgetést hallhattunk 2017-ben a Kossuth Rádióban. A különösség oka nemcsak a téma, hanem az is, hogy Mélykuti Ilona már 1989-ben rögzítette a beszélgetést, de figyelembe vette Beck Judit kívánságát, miszerint az interjú csak a költő feleségének halála után válhat ismertté. Radnótit 1944-ben megölték, Judit 1995-ben halt meg, Gyarmati Fanni százkét évesen távozott közülünk 2014-ben, tehát az interjú szereplői már abból a távoli, másik világból figyelhették az emlékezést.
Judit és Fanni középen, Radnóti a kép jobb szélén
Mire emlékezhetett az 1941-ben már szintén házasságban élő asszony? Egy váratlan, villámcsapásszerű vonzalomra. Radnóti egy könyvkötőműhelyben találkozott először Judittal, érdeklődni kezdtek egymás munkája iránt, a költő gyakran ellátogatott a figyelemreméltó festőművésznő műhelyébe, és a naplójában többször megemlékezett róla.
A viszonyukat nem tartotta titokban a felesége előtt.
Fanni mindent tudott, de kitartott a férje mellett, közben az asszonyok gyakran találkoztak társaságban. Fanni a naplója tanúsága szerint megszenvedte a magáét, mégis türelemmel igyekezett asszisztálni Judit és Miklós kapcsolatához; nem veszekedett a nyíltan vállalt hűtlenség miatt, tűrt, akár azt is, hogy otthon találja Juditot férjével láthatóan zilált állapotban. Inkább bement a konyhába, hogy megfőzze „Mik” kedvenc ételét.
“Ha Miklósnak örömet okoz, örüljön” - jegyezte fel.
Radnóti számára sem volt könnyű e kettősség. “Szörnyűség! Felnőtt dolgokba keveredtünk!” - írta 1941 júniusában.
Miklós, Fanni és Judit 1940 nyarán a Svábhegyen - Bámulatra méltó, ahogy a két nő egymást tisztelve szerette Miklóst
Ma már azt a levelet is elolvashatja bárki, amelyben a költő randevúra hívja Juditot egy nyaralás után. “Figyelj ide, szerelmem. Csütörtök délelőtt lemegyek az Ilkovitsba, és várlak, vagy várom az értesítésedet. De nyugodtan írhatsz is, hogy jössz vagy sem. Fifi nem bontja ki…”
Ebben a zaklatott időszakban nem Fannihoz, hanem Judithoz írta néhány versét. Például a nagy ívű Harmadik eclogát vagy a Két karodban című “dalt”. “Két karodban nem ijeszt majd / a halál nagy / csöndje sem. / Két karodban a halálon, / mint egy álmon / átesem.”
Aztán annak ellenére, hogy Beck Judit azt mondta az 1989-es interjúban, hogy “senki nem szeretett engem úgy, mint Radnóti”, közel egy év után véget ért a kapcsolat. Fanni és Miklós között újra fellángolt a szerelem, de Judit az új társával, Major Tamás színésszel együtt barátja maradt a házaspárnak. Például élelmiszercsomagot állított össze a munkaszolgálatra kényszerített költőnek, amit maga adott át Fanninak.
A Harmadik eclogát és a Két karodban című verset Judithoz írta
“Szeretlek! Téged szeretlek!”
Azt, hogy a házaspár szerelme valóban visszakapta a kezdeti fényét, számtalan levél és feledhetetlen versek sora bizonyítja. 1942 februárjában, a második munkaszolgálatból Radnóti szívhez szóló levélben kérte Fanni bocsánatát:
“Imádlak, és még szeretni sem hagyod magad. Hisz értelek én, tudom, hogy mit gondolsz. De tévedsz! Teljesen helytelenül látsz! Helytelenül látod a ‘J-ügyet’ is. Igen, ez van… Inkább volt! De nem úgy, ahogy gondolod! Szeretlek! Téged szeretlek! És Terajtad kívül minden csak játék! Küldök egy verset is neked, Édes! Kíváncsi vagyok, hogy mit szólsz hozzá. Ellopott percekben, zűrben írom hetek óta már. Egy kicsit bocsánatkérés is ez a Harmadik eclogáért.”
Amikor a történelem végleg elszakította őket egymástól, és Radnóti azzal szembesült, hogy oly korban él, “mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra”, a biztos pontot, az életet, a kapaszkodót Fanni jelentette számára. Hozzá szálltak a gondolatai, hozzá szóltak a csodálatos, világirodalmi jelentőségű, utolsó versei. A munkaszolgálatra hurcolt költő halhatatlan sorával is feleségére emlékezett: “És Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt…”
1944-ben, a munkaszolgálatból küldött képeslapján Radnóti ezt írta feleségének: "Legutóbbi lapomon írtam Neked, hogy nagyon Veled leszek a házassági évfordulónkon, úgy is volt, és köszönöm Édes az együtt töltött kilenc évet. (...) Nagyon hiányzol Édes Egy."
Radnóti halála után feltették a kérdést Fanninak, hogy nem tartott-e attól, hogy a házasságuk nem éli túl a viszonyt, ám ő erre annyit mondott: “közöttünk ott voltak a versek!”
Fanni harminckét éves volt, amikor a férjét egy erőltetett menet során megölték, de a sorstól még hetven évet kapott e földi világban. Köztiszteletnek örvendett, többször kitüntették tanári munkájáért és a Radnóti-hagyaték gondozásáért, de ő teljes visszavonultságban élt a Pozsonyi úti lakásban.
Nem készült vele rádiófelvétel, nem szerepelt televíziókban, interjút is nagyon ritkán adott, hallgatásával legendává nemesítette gyönyörű szerelmüket. Százkét éves koráig Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni maradt, nem házasodott újra, a lakása névtábláját sem cserélte le. “Dr. Radnóti Miklós” - olvashatták a látogatók.
Fanni ihlette a világirodalom legszebb szerelmes verseit
